Ülésezett a KMKF Szórvány-diaszpóra munkacsoportja

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) Szórvány-diaszpóra munkacsoportja december 1-jén, Budapesten tartotta ötödik ülését a két társelnök, Révész Máriusz (Fidesz) és Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) vezetésével. A tanácskozás az előző ülésen körbejárt témát, a magyar identitás nyelvi dimenziójának kérdését vitte tovább, ezúttal arra keresve a választ, hogy a kormányzat milyen programokkal és nyelvstratégiai tervekkel igyekszik elősegíteni a magyar nyelv és kultúra megtartását és átörökítését azokban a nyelvileg leginkább veszélyeztetett közösségekben, ahol az anyanyelv nemzetmegtartó ereje csak részlegesen érvényesülhet.

Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár előadásában áttekintést adott többek között a nyugati diaszpóra magyarságát elérő Kőrösi Csoma Sándor Programról (KCSP), amelynek keretében százan utaznak ki a kinti közösségek megerősítésére. Idén már 26 országban tevékenykednek ösztöndíjasok, és a programra egymilliárd forint áll rendelkezésre – mondta. Az új állomások között van Görögország, Törökország, Ciprus és Új-Zéland is. Az államtitkár kiemelte: a KCSP sikerére építve hozták létre a Kárpát-medencei szórványmagyarságot segítő Petőfi Sándor programot. Potápi Árpád elmondta: az Országgyűlés november elején nyilvánította november 15-ét, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének és halálának napját a magyar szórvány napjává. Erről a napról néhány éve az erdélyi magyarság már megemlékezik, az anyaországi kezdeményezésbe pedig a tematikus nappal a közmédia is bekapcsolódott.

KMKF diaszpóraWinkler Gyula (RMDSZ) köszönetet mondott az Országgyűlésnek a szórvány napjának hivatalossá tételéért, emlékeztetve, hogy egy RMDSZ-es kezdeményezésről van szó, amelyet 2014-ben a KMKF is felkarolt. Beszámolt az erdélyi szórvánnyal kapcsolatos programjukról, kiemelve a nagyvárosi közösségek igényeit, illetve a székely-szórvány együttműködés háromszögesítését magyarországi települések bevonásával.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a szórvány igazi problémája a fogyás, amit elsősorban munkahelyteremtéssel, a magyar vállalatok felelős viselkedésével lehet kezelni: különösen fontos, hogy a nemzetpolitika gazdasági vetületének további erősítésével a magyar nyelvtudás igazi előnnyé váljon a szórványban is.

A munkacsoport ülésén bemutatkozott a 2014-ben létrejött Magyar Nyelvstratégiai Intézet, egy olyan intézmény, amely nem csak elméletben, hanem – megfelelően kidolgozott nyelvstratégiával, és a Kormányt tanácsokkal ellátva – a gyakorlatban is tehet valamit a magyar anyanyelv megtartásáért a nyelvileg leginkább veszélyeztetett közösségekben is. Bencze Lóránt igazgató az intézet céljait bemutatva elmagyarázta: a jó stratégia arra való, hogy vesztett csaták után mégis győzelmet lehessen aratni. Elmondta: száz év múlva a mai ötezerből várhatóan csak ötven nyelv marad talpon, azon dolgoznak, hogy a magyar a túlélő nyelvek között legyen. Szoták Szilvia, az intézet főtanácsadója előadásában bemutatta, a szórvány és a diaszpóra különleges nyelvi igényei hogyan épülnek be a magyar nyelvstratégiai tervekbe. Kitért a Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat működésére is: a Kárpát-medencei nyelvi intézetek összehangoltan végzik nyelvi „határtalanító” tevékenységüket, amellyel a nyelvi szétfejlődés tendenciájával szállnak szembe, például az egyetemes, közös magyar nyelv szótárainak elkészítésével.

Felkért felszólalóként Menyhárt József, a nyitrai egyetem adjunktusa arról számolt be, hogy a magyar nyelven is oktató felsőoktatási intézménye révén Nyitra városa nem csak felszívó, hanem megtartó szerepet is betölt a térség magyar szórványa szempontjából.

A munkacsoport tagjai kifejezték meggyőződésüket, hogy a kisebb nyelvek tömeges kihalásának történelmi időszakában a magyar nyelv csak akkor maradhat meg, ha megmaradnak a beszélői, ezért ott kell elsősorban fellépni, ahol a nyelvátörökítés nehézsége a legnagyobb: a szórványban és a diaszpórában.

A tanácskozás után a testület két társelnöke arról tájékoztatta az MTI-t, hogy elsősorban demográfiai és oktatási kérdések kerültek terítékre a Szórvány-diaszpóra munkacsoport ülésén. Révész Máriusz közlése szerint az ülésen felvetették, nagy lehetőség rejlik abban, hogy a diaszpórából kilenc-tíz hónapra cserediákok érkeznének Magyarországra, akiket itteni családok fogadhatnának be, és helyben járnának iskolába. A kormánypárti politikus annak a véleményének adott hangot, hogy egy ilyen program iránt jelentős érdeklődés mutatkozna a többedik generációban diaszpórában élő, magyar származású fiatalok között, az pedig, hogy ezek a diákok középiskolás korukban egy évig Magyarországon tanulnának, nagymértékben segítené a nemzethez kötődésüket.

Révész Máriusz szólt arról is: jelzik a felsőoktatási államtitkárnak az ausztriai magyarok képviselőjétől érkezett felvetést, amely szerint az Ausztriában német-magyar érettségit szerző fiataloktól a magyar főiskolák, egyetemek különbözeti vizsga letételét kérik emelt szintű érettségi követelménye esetén, és emiatt sokan inkább a szomszédos országban tanulnak tovább.

Megemlítette: a Magyar Nyelvstratégiai Intézettel arról egyeztetett a munkacsoport: hiányzik a magyar mint idegen nyelv elsajátításához szükséges internetes tananyag, holott erre világnyelveken és a szomszédos országok nyelvein is szükség lenne.

Bangóné Borbély Ildikó azt emelte ki, „komoly pénz és akarat kell ahhoz”, hogy megőrizhessék a magyar nyelvet a szórványban élők felnövekvő nemzedékei, míg a népesedési kérdésekkel kapcsolatban azt emelte ki, a biztos megélhetés segítheti a gyermekvállalást.

Az ellenzéki politikus azt mondta, ez a probléma a szórványmagyarságnál fokozottabban jelentkezik, mint Magyarországon vagy Európa más területein; a legtöbb esetben pedig gazdasági eszközökkel lehet beavatkozni a helyzet javításáért. Ha az anyaország tud támogatást nyújtani, ebben is sikereket lehet elérni – mondta a szocialista képviselő.

Forrás: MTI, Hirek.sk

2015. december 2.