Látható kétnyelvűség

A Kárpátaljai Magyar Akadémiai Tanács (KMAT) 2018. évi közgyűlésének keretében nyitották meg 2018. december 14-én Beregszászon, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán a „Látható kétnyelvűség” címmel szervezett kiállítást. A vándorkiállítást Szilágyi Mátyás, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja, illetve Karmacsi Zoltán, a KMAT tagja, a kiállítás anyagát összeállító Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont munkatársa nyitotta meg.

Amint az a megnyitó során elhangzott, a kutatói műhely már 2001-es létrejötte óta kiemelt figyelmet fordít Kárpátalja nyelvpolitikájának, és ezen belül a régió nyelvi tájképének kutatására. A nyelvi tájképre irányuló kutatások elsősorban azt vizsgálják, milyen nyelvek és hogyan jelennek meg a közterületeken, a nyilvános térben. A megnyitó ünnepi beszédeiből azt is megtudhattuk, az utóbbi években fokozatosan szélesedik a nyelvi tájkép fogalmának értelmezése: ma már a nyelvi tájkép részének tekintik nemcsak a helynévtáblákat, a reklámokat, hirdetéseket, közterületi feliratokat, hanem a hivatali űrlapokon vagy akár a névjegykártyákon megjelenő nyelveket éppúgy, mint például a termékek címkézését. A viszonylag új kutatási irány alapfogalmaként megjelent nyelvi tájképet a nyelvpolitika tükröződésének, nyilvános kifejeződésének tartják. A nyelvi tájkép láthatóvá teszi a nyelvpolitikát. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a nyelvi tájképben megjelenő nyelvek szimbolikus funkcióval bírnak.

lathato_ketnyelvuseg

A „Látható kétnyelvűség” című kiállításon megtekinthető poszterek, az azokon látható képes levelezőlapok, postai bélyegzők, hivatali pecsétek, fotók, dokumentumok, hivatalos űrlapok és nyomtatványok, báli meghívók, iskolai osztálykönyvek stb. azt szemléltetik, hogy az egyes történelmi korszakokban (a huszadik század elejétől máig terjedő időszakban) hogyan jelentek/jelennek meg a Kárpátalján használatos nyelvek a szimbolikus térben. A kiállítás bemutatja, hogy mennyire volt látható, vizuálisan is érzékelhető a vidék hagyományos többnyelvűsége; és érzékeltetjük, hogy az épp aktuális államnyelv mellett használhatók voltak-e a kisebbségi nyelvek is a közéletben, a hivatalokban, az oktatásban, az ügyintézésben, a kereskedelemben és a hétköznapokban egyaránt.

Mivel az a régió, melyet ma Kárpátalja néven ismerünk, az elmúlt évszázad során számos államalakulathoz tartozott, a tárlat valamennyi korszakból (Osztrák-Magyar Monarchia, Csehszlovák Köztársaság, Kárpáti Ukrajna, Magyar Királyság, Kárpátontúli Ukrajna, Szovjetunió, független Ukrajna) bemutat olyan dokumentumokat, fotókat, melyek révén elénk tárul ennek a vidéknek a nyelvi tájképe, annak alakulása a különböző időszakokban. A kiállított anyagok révén képet kaphatunk arról, hogy Európának ebben a periférikus régiójában hogyan működött a közélet két- és többnyelvűsége. Alkalom kínálkozik arra is, hogy összevethessük a mai helyzetet a korábbi korokkal. A posztereken jól látható, hogy Kárpátalja területének nyelvi tájképében hagyományosan jelen voltak az épp aktuális államnyelv mellett a kisebbségi nyelvek is. A nyilvános tér többnyelvűsége tehát ebben a régióban legalább 100 éves hagyomány, mégpedig olyan tradíció, amely megőrzendő érték.

A kiállítás megvalósításához a HUN.IN.EU: a Magyar Nemzeti Közösségek Európai Érdekképviseletéért Alapítvány, továbbá Magyarország Beregszászi Konzulátusa, valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola nyújtott támogatást. A kiállítás szervezői a gazdag anyagot a Kárpátaljai Református Egyházkerült Levéltára és Múzeuma, a Bereg-vidéki Múzeum, a Kárpátaljai Területi Állami Levéltár, továbbá magánszemélyek hagyatékának felhasználásával, valamint a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont archívumára alapozva gyűjtötték össze. A vándorkiállítás tartalmi, szakmai és technikai szerkesztése a kutatóintézet munkatársainak (Csernicskó István, Márku Anita, Hires-László Kornélia, Tóth-Orosz Enikő, Máté Réka és Karmacsi Zoltán) érdeme.

2018. december 17.